Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv

Olyan volt nekünk mint egy mesekönyv.
Amikor már egy kicsit is ment az olvasás, akkor már vettük elő és olvasgattuk.

Nagyon szerettük, mert rengeteg sok szép kép volt benne, és hozzájuk versecskék, mondókák.
Olvastuk, mint egy mesekönyvet, és szerettük mint egy mosó macit, vagy egy gőgös gúnárt.

Jó könyvek voltak, hiszen a mai napig jó szívvel emlékszünk rá...
Viccek, +1:
A majom fent keccsöl egy fa tetején és füves cigit szív.
Arra megy az apró gyík és rácsodálkozik az igen laza majomra:
- Hát Te, mit nyomatsz majom?
- Füvet szívok, vazzze. Gyere fel tesó, neked is adok!
Felskerázik a kis gyík és közösen elszívnak pár cigit.
Lazulnak mint a rigalánc.
Nincs hozzászokva az aprócska gyík az anyaghoz, egy idő múlva
nagyon megszomjazik és elzizzen inni a folyóhoz.
Igen ám, de úgy elkábult, hogy belezumekolt a folyóba.
Észrevette a krokodil, hogy a gyíkocska lefejelte a vizet és
rögvest kisegítette kis barátját a habokból.
Majd amikor felocsúdik az apróság, megfaggatja:
- Mi a retek van veled???
A kis gyík elmagyarázza, hogy elszívott pár "tuti" cigit a majommal,
kicsit megzizzent tőle, így történhetett a baleset.
A krokodil kíváncsi lesz, rágerjed a témára.
Kikecmereg a vízből és elszambázik meglátogatni a majmot.
Megtalálja a fát, látja a kegyetlen laza majmot, felkiált neki:
- Hé majom!
A majom lenéz, elkerekedik a szeme és elámulva felsüvölt:
- Húúúúúú, vázzzzzze gyííík! Mennyi vizet ittál?!?!?!?

Ezek is érdekelhetnek