Te még ültél Faros Ikaruson?

Pöfögött, döcögött, akár egy Trabant, de mégis különleges élmény volt. Mondhatni, hogy szerelem volt első látásra. A Faros Ikarus különleges volt számunkra, és a jegy ára is csak 2 forint volt!
Te hol szerettél ülni? Szinte biztos, hogy leghátul, mint mindannyian! :-)

Érdekes módon télen nem csúszkált, nem borult be az árokba, még a nagy hidegben is elindult. Akkoriban nem volt olyan, hogy hát most megáll a forgalom és nem megyünk suliba vagy éppen dolgozni. Én szerettem ilyen buszon utazni kényelmes volt és meleg is. Ti még emlékeztek?

Utódja lényegesen erősebb motorjával könnyedén vette a dombokat és a belső világításánál olvasni is lehetett végre. Ellenben a "csupaüveg" kaszni nyáron szaunának is jó volt, az ablaknyitók hibás tervezés eredményei voltak, az utas feje feletti csomagtér pedig töredéke volt az öreg "farosénak".
Gondolatok, +1:
Anyám mosolyában benne volt az élet,
benne volt a küzdés, a tenni akarás,
és benne volt az a mérhetetlen túlélési erő,
mellyel leplezni tudta szíve fájdalmát.

Mert anyám mosolygott akkor is, ha szívét
mélységes mély bánat kínja járta át,
s mosolygott, akkor is, mikor minden reménye
elillanó füstként fellegekbe szállt.

Anyám édes mosolygását hogy feledhetném,
hisz az a mosoly éltet, ha elkeseredem,
és az mutat majd helyes utat azon célirányba,
ahol egykor tárt karokkal átölelhetem.

Ezek is érdekelhetnek