Ezt tedd, ha nem tudsz aludni a folyamatos agyalástól

Az éjszakai agyalás az egyik legtipikusabb menedzserbetegség. Ha a foglalkozástól eltekintve a férfiak és nők arányát vesszük, a nők hajlamosabbak többet agyalni, mint a férfiak. Egyvalami a túlagyalókban azonban közös: hiába jár az agyuk, sokszor még éjszaka is a problémákon, a valódi megoldás (és a nyugodt pihenés) egyre távolabbra kerül tőlük. 3 tipp az idegesítő agyalás ellen.

„Az a problémám, hogy hajnalban arra ébredek, hogy az aktuális feladataimon jár a fejem. Vezető vagyok egy multinál, de nagyon szeretem a munkám! Úgy három-négy körül már forgolódom, bekapcsolok valamit, amivel elbabrálok, hogy elfáradjon a szemem, de utána már nem igazán alszom vissza. Képtelenség, hogy kipihenjem magam, aztán meg egész nap fáradt és enervált vagyok.”

Túlagyalás – egy rossz szokás?

Az agyalás nagyon hasonló egy régi, beragadt lemezjátszóhoz: mintha újra és újra vissza akarna ugrani ugyanahhoz a számhoz. Hiába gondoltunk már egy problémát ezerszer végig, ugyanazokat a gondolatköröket futjuk éjjel – és nappal.
Ha megpróbáljuk tudatosan leállítani az agyunkat – épp olyan korlátokba ütközünk, mint a dohányzásról való leszokásról. Minél inkább szeretnénk kiölni magunkból az agyalásra való hajlamot és „kitisztítani a fejünket”, annál kevésbé sikerül. De miért tör ránk az egyszemélyes brainstorming újra és újra?

Miért agyalunk?

A túlagyalás természetes jelenség – valójában még hálásak is lehetünk az elménknek, hogy ilyen remekül működik. Problémamegoldó képességünk, illetve az a képesség, hogy előre elképzeljünk jövőbeli helyzeteket, megoldási stratégiákat kidolgozva rájuk, tette lehetővé, hogy a tápláléklánc csúcsára kerüljünk.
Az agyalás származhat jellemünkből is, a perfekcionizmusra való hajlam vagy a társas kapcsolatok túlzott előtérbe helyezése hajlamossá tehet a túlagyalás jelenségére.
A túlagyalás azonban sokszor azon egyszerű igényünkből származik, hogy megoldást találjunk a problémáinkra. Az evolúció során megtapasztalhattuk, hogy minél inkább kontrollt gyakorlunk környezetünk felett, annál biztosabb a túlélés. Amikor képesek voltunk ételt szerezni, hajlékot építeni, meleg ruhát szerezni magunknak télire, az jelentősen megnövelte túlélési esélyeinket.
Az agyalás kiváltója gyakran valamilyen stresszforrás és az azt kísérő érzelmek: szorongás, aggodalom, szomorúság, harag vagy félelem. E kellemetlen érzelmektől (melyeket nem biztos, hogy felismerünk) minél előbb meg szeretnénk szabadulni – és elménk tüstént a segítségünkre siet, megoldási lehetőségek egész tárházát vetítve elénk. Amennyiben a megoldás elmarad, vagy nem kielégítő, esetleg nem merjük meglépni, máris visszacsúszunk a tépelődés ördögi körébe, monológokat vagy egész beszélgetéseket játszva le fejben.

Az agyalás veszélyei

Az agyalás azonban gyakran hasztalan: nem hozza meg a kívánt megoldást. Aki hajlamos fejben megoldani szorongató érzéseit, anélkül, hogy magával az érzéssel tisztában lenne, gyakran csúszik bele a depresszió és az álmatlanság köreibe – ahonnan megint csak agyalással próbálna kilépni.
A Yale Egyetem kutatója, Susan Nolen-Hoeksema szerint az agyalás mélyíti a depressziós tüneteket és még mélyebbre ránt a szorongás, az aggodalom és a kilátástalanság köreibe. A kutató azt is megfigyelte, hogy az 1989-ben San Franciscóban bekövetkezett földrengés után a túlagyalók sokkal inkább mutatták a poszttraumás stressz tüneteit, mint a töprengésre kevésbé hajlamos emberek.
A túlagyalók ráadásul jóval kevésbé hatékonyak az interperszonális problémák megoldásában, borúsabban látják a jövőt, önmagukat és jelenlegi helyzetüket pedig sokkal inkább hajlamosak negatívan látni.

Éjszakai agyalás

A töprengés ráadásul akadályozza a pihenést – mivel éjjel kevesebb dolog van, ami eltereli a figyelmünket, érzéseink felerősödnek. Minél erőteljesebb az érzelem, annál biztosabb, hogy meg akarunk szabadulni tőle – mégpedig jól bevált módszerünkkel, a túlagyalással.
Amíg az éber tudat (a gondolkodó elme) jelen van, addig alvásról szó sem lehet. Elaludni akkor tudnánk, ha aktív elménk udvariasan átadná a helyét a passzív pihenésnek, és lehetővé tenné az elalvás folyamatának végbemenetelét.
Odáig hamar eljutunk, hogy épp a túlzott szellemi aktivitás akadályozza az alvásunkat – de hogy hogyan kapcsoljuk ki a gondolatainkat, arról már fogalmunk sincs. Leginkább erőszakkal próbáljuk meg rávenni az elmét, hogy „maradjon már csendben”, úgymint száztól visszafelé számolunk egyig vagy bárányokat számolunk, esetleg „erőszakkal” próbáljuk rávenni a testet, hogy nyugodjon már meg (vezetett relaxáció). Sokszor hasztalan. A fent említett technikák nem vagy csekély hatékonysággal működnek.

Az elme kikapcsolása – 3 trükk éjszakai agyalás ellen



1. Elfogadás

Agyalás ellen az éber tudatosság (mindfulness) gyakorlása bizonyult mindeddig a leghatékonyabb módszernek. Magyarországon hatékonysága ellenére még kevéssé ismert ez a technika – pedig az agyalás valójában a nyugati kultúra vívmánya.
Először is, az éber tudatosság legelső alapelvéből kiindulva, fontos, hogy elfogadjuk helyzetünket, érzéseinket, problémánkat (például hogy nem tudunk aludni) a vele járó kellemetlen testérzetekkel együtt. Ahelyett, hogy azon töprengenénk, hogy „Mi a baj velem?”, „Miért nem tudok aludni?”, „Mi lesz holnap?”, „Mit kellene tennem?”, stb., érdemes megfontolni azt az egyszerű tényt, hogy az élet nem mindig oszt számunkra kedvező lapokat.

2. Kíváncsiság

Mi lenne, ha nem rögtön a probléma megoldásával foglalkoznánk, hanem megpróbálnánk maradéktalanul feltérképezni a helyzetet – például azt, hogy mi is van Velünk itt és most? Hogyan, hol jelenik meg a probléma testi szinten? Milyen reakciókat adunk egy-egy felmerülő problémára, beleértve a stressz testi megnyilvánulását is, úgymint feszültség a vállban, behúzott has, körömrágás, álmatlanság?
Mi lenne, ha ezúttal, nyitottan és a világra kíváncsian, valami újat tanulnánk? Például elkezdenénk edzeni vagy megtanulnánk másképp közelíteni a problémákhoz az új szerelmi kapcsolatban? Mi lenne, ha legyőznénk a félelmeinket, és a töprengés végtelen körei helyett állást váltanánk, elkezdenénk randizni vagy meglépnénk mindazt, amit olyan régen halogattunk?

3. Stresszcsökkentés

A stressz csökkentése nem jelent egyet avval, hogy felmondunk, alacsonyabb beosztásba kérjük magunkat, hogy nem vállalunk be kockázatos döntéseket. A stressz csökkentése avval kezdődik, hogy szünetet tartunk, a nap során többször is, és megpróbálunk szétnézni a világban: mi is van velünk itt és most? Ezekben a párperces szünetekben érdemes a következő kérdéseket feltenni magunknak: hol vagyok épp? Mi van körülöttem? Mit csinálok? Milyen hangokat, szagokat, színeket látok? Mi zajlik bennem? Min gondolkodom? Milyen testérzeteim vannak? Mit érzek éppen most?
A fenti kérdések segítenek visszatérni a jelenbe, elterelve ezáltal a figyelmünket a megoldások kényszeres kereséstől. A testünkbe való visszatérés a stresszcsökkentés leghatékonyabb módja.
Forrás: lajk.hu

Ezek is érdekelhetnek