MEGALÁZTÁK A RESZKETEG, IDŐS BÁCSIT A PUCCOS ÉTTEREMBEN! ÁM EGY VÁRATLAN FORDULATTAL DÖBBENETES TITOKRA DERÜLT FÉNY!

Egyik nap egy nő az utcán sétált, mikor felfigyelt egy reszketeg, idős bácsira, aki lehajtott fejjel bámult maga elé!! A bácsi döbbenetesen szakadt és koszos ruhát viselt!!!

A többi járókelő egy pillantást sem vetett a hajléktalanra, pedig nagyon hideg volt azon a reggelen, és a bácsi testét szakadt ruháin kívül csak egy lyukas pokróc védte!

A nő odalépett hozzá, és megkérdezte:

– Uram, jól van?

– Nem igazán... – válaszolta a bácsi erőtlen hangon.

A nő elmosolyodott, majd megfogta a bácsi karját... Az öreg megijedt:

– Mit csinál, hölgyem?! Hagyjon engem békén!!!

Egy rendőr észrevette az esetet, majd odament.

– Valami probléma van, hölgyem?

– Nincs semmi baj, csak szeretném talpra állítani ezt az idős urat, segítene?

– Ismerem ezt az öreget, jó pár éve az utcán van már. Mit akar csinálni vele?!

– Látja ott azt az éttermet? Szeretnék venni neki valami meleg ételt, hogy felmelegedjen.

– Maga megőrült!!! Én oda be nem megyek – szólalt meg a bácsi.

De két erős kar körülfogta, és felemelte őt!!

Bementek a kicsi, de puccos étterembe, és leültették a bácsit egy asztalhoz…

Az étterem tulajdonosa rögtön ott termett, és magából kikelve ordította:

– Ide nem engedünk be mocskos hajléktalanokat, mert elriasztják a vendégeket!!!

Szegény öreg szomorúan elmosolyodott:

– Na, ezért nem szeretek ide járni – mondta csendesen.

A nő viszont nem hagyta annyiban!!! Odalépett a tulajdonoshoz és közelről a szemébe nézett:

– Látja azt az irodaházat ott szemben? Az egy nagy multicégnek a székháza!

– Igen, hetente szoktak összejöveteleket szervezni az éttermemben - mondta az étterem tulajdonosa.

– És mennyi bevételt kap ettől a cégtől?

– Miért érdekli az magát?

– Csak azért, mert én vagyok annak a cégnek az igazgatója!! – felelte a nő.

A tulajdonosnak elállt a szava!! A nő pedig nemes egyszerűséggel odafordult a rendőrhöz, és megkérdezte, hogy akarna-e velük reggelizni.

– Nem, köszönöm, szolgálatban vagyok – válaszolta a rendőr.

– Legalább egy kávét igyon meg velünk – kérlelte a nő.

– Rendben, hölgyem, azt elfogadom!! – felelte a rendőr katonásan!

A tulajdonos elment kávét készíteni…

– Jól helyre tette!! – mondta a rendőr elismerően.

A nő mosolyogva a hajléktalan bácsira nézett:

– Maga valamikor itt dolgozott. Emlékszem az arcára. Szét voltam fagyva, bejöttem ide, szinte éhen haltam, annyira éhes voltam. Nagyon rossz periódusban voltam, szinte én is az utcán végeztem mint maga.

– Nem létezik, hogy egy ilyen sikeres üzletasszony, majdnem az utcára került!! – ámuldozott a rendőr.

– Húszéves lehettem. Eljöttem a városba, hogy munkát találjak, de senki sem vett fel! Nem volt, miből fizessem az albérletet, így kidobtak! Nem volt hová mennem. Órákig mászkáltam az utcán, teljesen átfagytam, éhes voltam… Megláttam ezt a helyet, és gondoltam bejövök, hátha kapok egy tányér meleg levest.

– Már emlékszem!!!! – kiáltott a bácsi. – Megkérdezte, hogy pár órás mosogatásért kaphatna-e egy tányér ételt. Azt feleltem, hogy „ez nem egyezik az étterem működési szabályzatával.”

– És akkor maga a világ legnagyobb szendvicsével jött ki a konyhából, meleg volt és isteni finom!!! – folytatta a történetet a nő.

– És hogy jutott ilyen magasra?!- kérdezte ámuldozva a bácsi.

– Azon a napon végre találtam munkát… Rengeteget güriztem, hogy el tudjam indítani a saját cégemet!! Ha végzett a reggelivel, akkor jöjjön át, keresse meg ezt az embert (egy névjegyet nyújtott át a bácsinak). Biztosan tudunk munkát találni önnek, sőt még előleget is adunk, hogy ruhát vehessen belőle!!

– Hogy tudom én ezt meghálálni magának? – kérdezte könnyes szemmel a bácsi?

– Istennek köszönje meg, hogy találkoztunk! – felelte a nő.

Ha a Te szívedet is megmelengette a történet, ne fejeltesd el megosztani!
Forrás: tudnodkell.info

Ezek is érdekelhetnek