PORIG ALÁZTÁK AZ IDŐS NAGYPAPÁT, A KISUNOKA EKKOR MEGRÁZÓ DOLGOT TETT

Egy olvasónk volt szemtanúja az alábbi esetnek:

Néhány éve a szomszédokhoz (fiatal pár és egy kissrác) új lakó költözött. A férfi apja, egy 82 éves bácsi.

Mikor a bácsi felesége meghalt, a fia és menye idősotthonba akarták őt dugni, de nem volt rá elég pénzük, ezért kénytelen-kelletlen magukhoz vették a kisöreget, a kis vidéki házat meg eladták.

Mikor odaköltözött, a bácsi bizony már elég rozoga állapotban volt: fájtak az ízületei, nehezen járt és nem is hallott valami jól!

A világ életében kerthez, nagy terekhez szokott bácsi rettenetesen érezte magát a kis lakásban, és abban a fél szobában, amiben meghúzta magát. Mikor a körfolyosón cigizett, sokszor én is betársultam, olyankor könnyes szemmel mesélte nekem, hogy úgy érzi magát, mint hal a szárazon.

Egyedül akkor derül fel az arca, amikor a 10 éves kisunokájával beszélgethet. Meg a közös, esti vacsorákat szerette!

Ám egy idő után elültették a bácsit az asztaltól! Megunták, hogy csak hangosan csámcsogva bírt enni, és az étele is szétfolyt mindenfelé. A fia és a menye sokszor a plafonon voltak, amiért takarítaniuk kell utána!

Innentől, míg a többi családtag együtt, a nagy asztalnál vacsorázott szegény bácsi egyedül evett. Gondolhatjátok, milyen nyomorultul érezte magát szegény! Nekem is sírva mesélte az egészet! Mivel az öreg több tányért is eltört, egy idő után már csak fa tálon kapott vacsorát. Úgy bántak vele, mint egy kutyával!

Nekem is megmutatta a tányért… Rettenetesen megalázó volt az egész!

Aztán egyszer minden megváltozott! A bácsi elmesélte, mi történt:

Egy este, vacsora előtt az apa látta, hogy a kisgyerek, a bácsi unokája nagyon farag valamit. Megkérdezte, hogy mi készül.

Erre a gyerek ártatlan hangon csak ezt mondta: „két kis fatányért csinálok neked és anyunak, hogy legyen majd miből ennetek, ha öregek lesztek”.

Az apát szíven ütötte, amit mondott! Azt se tudta, hol van!! Percekig meg se tudott szólalni, csak állt ott. Aztán lassan eleredtek a könnyei, és végigfolytak az arcán...

Akkor értette meg mit tett, hogyan bánt a bácsival! A saját apjával! Akkor este gyengéden kézen fogta a bácsit, és visszavezette a közös asztalhoz.

Láttátok volna a bácsi arcán az örömöt, mikor ezt elmesélte! Én is egészen meghatódtam!

Innentől kezdve a kisöreg családdal együtt vacsorázik, sőt, elkezdte faragni tanítani a kisgyereket, hogy tányér helyett más, szép dolgokat tudjon készíteni a családnak!

Annyira örülök, hogy ha csak egy kicsit is, de részese lehettem ennek a történetnek! Visszaadta az emberekbe vetett hitemet!

Ne hagyjuk magukra az öregeket. Segítsük őket! Legyünk velük türelmesek. Hisz egyszer majd mi kerülünk hasonló helyzetbe!
Forrás: tudnodkell.info

Ezek is érdekelhetnek