Anyám könnyei

Anyám könnyei gyöngyként hullottak,
mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt,
s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet,
amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla
olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya,
mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb,
ha nem húzta volna vissza az emberáradat.

Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag,
csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat,
amik könnyeit hullatták, szívét mardosták,
s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Aminek meg kell történnie, az megtörténik...
Akivel találkoznod kell, azzal találkozol...
Akinek észre kell vennie, az észrevesz...
Ilyenkor mondhat bárki bármit, Te úgyis érzed...
Nem lehet tudni, mi lesz belőle: egy éjszaka szép emléke, évek, vagy egy élet...
Ott van és Te tudod, hogy közötök van egymáshoz...
Tehetsz bármit: valahol, egy láthatatlan dimenzióban már össze vagytok finom kis szálakkal kötözve...
Ne aggódj,ha most nem vesz észre, majd újra látod...
A legfontosabb,hogy nyitott legyél...
Nem lehet rosszkor rossz helyen lenni...
Mindig ott vagy, ahol dolgod van...
És mindig azokkal, akikkel dolgod van...
Lehet, hogy gyönyörű lesz, lehet hogy fájni fog, de ez az életed...
És ennél se szebb, se jobb, se izgalmasabb nem történhetne veled...

Ezek is érdekelhetnek