Árvai Attila: Mama

Öreg mama, drága kincsem
Mosolygok, ha szemed nézem
Látom benne bús bánatod
Látom régi boldogságod…

Annyi sok év eltelt már
Felneveltél, dolgoztál
Hosszú utad bejártad
Még sem fáradt a lábad

Öreg mama pillants reám!
Megnézlek, hogy tanulhassak
Csodáljalak, szeresselek
A csönd rejtekén meglássalak…

Megláthassam jó szíved
Meghallhassam sóhajod
Elmúlassam bánatod…
Megterítsem asztalod…

Megérzem, mi szíved titka
Forró elmúlt szerelmek
Mindeniket szemed rejti
Régi színes emlékek…

Drága mamám, rád gondolok
Szíved tele jósággal
Mindig mikor magam vagyok
Te vigasztalsz csókoddal…

Édes mamám, mi lesz vélem
Ha Te egyszer nem leszel?
Kihez szólok az estéken
Ha majd senki nem felel?…

Úgy hiányzol Jó nagymamám
Soha el nem feledlek
Megcsókolom ráncos kezed
Oly annyira szeretlek!…

…Sírnál állok szürke estén
A nagymamám sírjánál…
Hajtom fejem, még könnyezek
S megpihenek fájánál…

Öreg mama nem feledlek
Soha míg csak létezek…!
Az én szívemben örökké élsz!
…Míg csak egyet lélegzek…
Árvai Attila
Forrás: arvaiattila.hu
Gondolatok, +1:
Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.