Nadányi Zoltán - Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu! -
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nadányi Zoltán
Gondolatok, +1:
Egy nap rájössz, hogy semmi vesztenivalód ni nincs, s akkor majd fejest ugrasz az életedbe. Rájössz, hogy a nehézségek azért voltak, hogy megérezd, mekkora lelkierő lakozik Benned. Tudni fogod, hogy semmi bizonyosság nem jár az élethez, csupán önnön lényed a támaszod.

Egy nap tudni fogod, hogy nem veszíthetsz el egyetlen fontos embert sem, s akinek melletted a helye, úgyis Rád talál. A sorsot nem lehet becsapni. Aminek meg kell történnie, az megtörténik.

Rá fogsz jönni, hogy előre semmire nincs biztosíték, s hogy nincs kőbe vésve egyetlen történet sem. A sajátodat is Te alakítod döntéseiddel nap, mint nap.

Ne habozz hát élni, ne tartsd magad vissza a megtapasztalásoktól. A tanulnivalókat nem kerülheted el, viszont ha becsukod a szíved, elzárod magad tengernyi jótól. Élvezd, ami van, lásd a szépséget akkor is, ha nem mindig pompázik! Fogadd el a sorsot, mert ha nem teszed, bukdácsolni fogsz. De attól ez még a Te sorsod marad...

Ma elfogadom az életem, hisz tudom, hogy minden értem történik, a saját hozzájárulásommal. Ami jön, fogadom, ami megy, engedem.