Tandari Éva: Szólj még, Mama ...!

Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...

Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...

Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...

Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Tandari Éva
Gondolatok, +1:
Fel akartalak hívni ma, hogy elmondjam, Szeretlek, de a számod már nem működik.
Az operátor azt mondta ezen a néven nincsen szám a telefonkönyvben.
Elmentem a házadhoz, de már nem te laksz ott, a postás sem tud további címet.
Azt hiszem ez azért van , mert a mennyország túl messze van.
Szeretlek, hiányzol. Örökké a szívemben élsz.
A szeretteink elmentek, de feledésbe nem merülnek.
Boldog Karácsonyt mindenkinek odafent!