Apostol Együttes: Nem tudok élni nélküled

Átéltem a kínok kínját
Elhagytak az álmok
Rájöttem, nincs remény
Semmit érek én
Nem is vagyok

Nem várom, hogy megbocsássad
Azt, hogy elköszöntem
És mégis kérlek én
Újra légy enyém
Maradj velem

(Refrén:)
Nem tudok élni nélküled
Engedd, hogy élhessek veled
Nem tudok mással élni már
Emléked úgy börtönbe zár
Nem tudok élni nélküled
Engedd, hogy élhessek veled
Esküszöm, mindent megteszek
Hogy ezt soha ne bánd te meg

Próbáltam én elfeledni
Minden szép emléket
Rájöttem, nem lehet
Mert a képzelet
Hozzád vezet
Gondolatok, +1:
Szép életem volt akkor, amikor még
nagymamám karjaiban érezhettem azt
a határtalanul jóleső ember-melegséget,
amitől a gyermek-lélek szeretetet kap.

Szép életem volt akkor, amikor még
kötényébe rejthettem kihullt könnyeim,
azon könnyeket, melyek kicsordulni vágytak,
hogy ne égessék túlságosan léleksebeim.

Szép élet volt akkor, mikor dérezüstös haján
kezem puha lágysága szálat simított,
mert érintésem nyomán úgy ragyogott szeme,
mint a legeslegtündöklőbb égi csillagok.

Szép volt biz, nagyon szép, minden pillanat,
ami róla szólt, s emlékként szívemben maradt,
mert az én nagymamám olyan asszony volt,
ki előtt a szeretet is méltán meghajolt.