Édes karácsonyi videó, fontos mondanivalóval!

A karácsony a szeretet ünnepe. Ez a kisfilm a szeretetről és az önzetlenségről szól, arról, hogy igazán, hogyan tehetjük boldoggá egymást. A karácsonynak nem az előtte lévő rohangálásról, 1 - 2 hónapos folyamatos stresszről kellene szólni és nem arról, hogy ki kinek, mennyiért és különben is milyen ajándékot vesz. Hogy úristen mi lesz a karácsonyi menü... stb... és nemcsak abban a három napban kellene szeretnünk egymást Lily és a hóember megtanít arra, hogy mi igazán fontos. Hogy az idő mindig relatív, mert akik igazán szeretik egymást ott nem számít sem a távolság sem a közben eltelt idő csak és kizárólag a szeretet számít! Ne feledd! Mindig szánj időt a szeretetre! A történet egy kislányról, Lily-ről szól és az ő imádott hóemberéről, akiket később elsodor egymástól az élet. Az idő közben felnőtt nővé vált főszereplőnek azonban hirtelen eszébe jut az, akit annyira de annyira szeret! Nézzétek meg, mi történik ezután!
Gondolatok, +1:
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!

Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, mint, hogy ha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:

eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.

Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.

Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilusos tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüreti bálos ördögökön
s bohócos nagy kalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.

Ezek is érdekelhetnek