Először megsajnáltam, hogy csak 24 négyzetméteres lakásban él, aztán leesett az állam – VIDEÓ

Christian Shallert barcelonai nem éppen nagynak mondható lakását úgy alakította át, hogy benne minden megtalálható, kényelmes és ötletes lett. A legó típusú élettérben minden négyzetcentiméter kihasználásra került.

A lakás magába foglal egy nappalit, konyhát, hálót, fürdőszobát és egy csodálatos kilátással rendelkező teraszt. Persze az összes helyiség nem mindig található meg egyszerre, hiszen megtörténhet, hogy az étkezésre szolgáló asztalkát éppen fel kell csukni ahhoz, hogy nappalit varázsoljon belőle a tervező. Vagy a nappali kényelmes kanapéját kell kihúzni, hogy hálóvá alakuljon a lakótér. Az egész lakás olyan, mint egy matekfeladat: valamit valamivel össze kell adni, vagy ki kell vonni, hogy kialakuljon az élettér egy újabb funkcionalitása.

Christian sok szakirodalmat olvasott, különböző lakberendezési folyóiratokból inspirálódott, míg kialakította a számára praktikus lakást. Elmondása szerint nem vágyott luxusra, de fontos volt, hogy legyen egy ágya ahol aludjon, legyen víz a tisztálkodáshoz, mosogatáshoz, és egy kályha, ahol alkalomadtán főzhet.

A lakás ennél persze sokkal funkcionálisabb lett, és minden megtalálható kis helyen, ami a kényelmet szolgálja. A tisztántartás is könnyen megoldható, hiszen minden egy karnyújtásnyira van egymástól, így gyorsan és hatékonyan lehet takarítani.

A lakás egyetlen ablaktalan falából a fiatalember egy perc alatt mikróval, sütővel, hűtőszekrénnyel ellátott konyhát varázsol. Egy-két mozdulat és újabbnál-újabb eszközök nyílnak ki a falból. Az ágy például az erkély alatti falból csúszik ki, ami nappalra kényelmes kanapé, éjszaka pedig franciaággyá alakul át. A kis lakásban állandó mozgásban vannak az innen-onnan elővarázsolt életterek, tárgyak, használati eszközök.
Gondolatok, +1:
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona.