Republic - Ha itt lennél velem

Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.

A mesének vége és álmodom,
hogy virág nyílik a domboldalon
a felhők fölött ragyog a nap,
ha itt lennél velem.

Én letörölném a könnyeid,
és elmondanám, hogy szép lehet
a holnap, hogy ha elhiszed,
ha itt lennél velem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el,
többé már sosem.
Kedvesem.

A mesének vége és álmodom,
hogy reggel újra fel kel a nap,
igazat mond és megsimogat,
ha itt lennél velem.

Én mennék veled, de nem akarod,
csak nézek utánad az ablakon.
ahogy egy kisfiú, ha nem hiszi el,
hogy most már menni kell.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem.
én nem engedném el
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én azt kérném megint,
hogy hazudj még nekem,
Kedvesem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem
én nem engedném el,
többé már sosem.

Ha itt lennél velem,
és fognád a két kezem,
én nem engedném el.
Gondolatok, +1:
"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesanyám."


"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."

Ezek is érdekelhetnek