Üvegkalitkába zárták a résztvevőket, amikor megláttam, hogy mi várt rájuk megfogadtam, ilyen élmény nekem is kell – VIDEÓ

Íme, nem kell más hozzá, mint egy tucat kismacska. Nincs az az ember, aki ne nyugodna meg, ne mosolyogná el magát, vagy ne gondolná azt, hogy az élet gyönyörű egy halom kismacska láttán.

Az alábbi videóban egy csodálatos stresszűző praktika látható, és ráadásul szinte ingyen van. Egy tetőtől-talpig üveg szobába mennek be az emberek, ahol a zöld füvön egy mosoly-sárga párna található. Nem kell más tenniük, mint feltenni a szintén sárga fülhallgatót, és meghallgatni a nyugtató utasításokat.

Átszellemülve, becsukott szemmel ül mindenki, míg egyszercsak a kis rejtett faajtókon egy tucat puha szőrgomolya érkezik. Ettől a legfeszültebb idegek is kisimulnak, mindenki önfeledten játszik, simogat, bújik és mosolyog. Bárcsak cicákból állna a világ.
Gondolatok, +1:
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
– de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, – én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek…
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
– sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, – tán’ mindörökre!

Ezek is érdekelhetnek